Petőfi Sándor (1823-1849), Magyarország nemzeti költője születésének 200. évfordulójára emlékezve az iszlámábádi magyar nagykövetség – a Pandzsábi Egyetem Keleti Tanulmányok Tanszékével együttműködve – tudományos szimpóziumot szervezett Petőfi és a pakisztáni nemzeti költő, Muhammad Iqbal (1877-1938) lelki rokonságáról.
Fazekas Béla nagykövet szólt Petőfi munkásságának jelentőségéről a magyar emberek számára kiemelve, hogy egy nemzeti költő nem csupán attól válik azzá, hogy munkássága része a nemzet kulturális örökségének, hanem attól, hogy a személye köré épült legenda beivódik a nemzeti identitástudatba. A nagykövet megosztotta a hallgatósággal saját kutatásának eredményeit arról, hogy Iqbal miként szerzett tudomást Petőfi irodalmi munkásságáról, hogyan hatott Petőfi költészete Iqbal világlátására és szellemiségére, melyről maga Iqbal is megemlékezett a magyar lelki rokon, Petőfi előtt tisztelgő versében.
2007-ben a nagykövetség kulturális projectje részeként Petőfi válogatott verseit pandzsábi nyelvre fordította Sarwat Mohiuddin költőnő, aki előadást tartott a fordítási folyamat nyelvi kihívásairól, valamint felolvasott néhány versét a magyar-pandzsábi kétnyelvű Petőfi-antológiából.
Iqbal Salahuddin, Pakisztán nemzeti költőjének unokája is részt vett az eseményen. Beszédében felidézte a régi családi beszélgetéseket arról, hogy Petőfi költészetének fő üzenete, a szabadság hogyan hatott nagyapja ideológiájára.
